Az elmúlt hetekben egymás után jelentek meg közvélemény-kutatási adatok, amelyek egy része a kormánypártok, egy másik része a Tisza Párt népszerűségét kürtölte világgá. Az alábbiakban röviden bemutatjuk miért mutatnak mást a számok a különböző kutatóintézetek mérésiben.
Először is el kell mondani, hogy egy 1000 fős kutatás, ha a szakma szabályai szerint készítik el, akkor hozzávetőleg 3 százalékpontos pontosággal képes megmutatni a valóságot. A probléma az, hogy a kutatási adatok nem csak leírják a valóságot, hanem formálják is azt, hiszen közéleti híreket egyik vagy másik párt irányába befolyásolja. Ahogyan Hahn Endre a baloldalnak gyakran dolgozó Medián vezetője önleleplezően megfogalmazta: „igenis volt, hogy öncenzúrát gyakoroltam, illetve én is sugalmaztam olyat, hogy lehet ez a választás akár szoros is. Mert az tény, hogy igenis befolyásolnak a közvélemény-kutatások. (…) Felelősséget érzek, hogy ha azt mondom, hogy az egyik tábor borzasztó gyatrán áll, akkor elveszem a szavazók kedvét.”
A baloldali kutatóintézetek, amelyek a többsége a Tisza Párt vezetését kommunikálja csak azokat a válaszadókat veszik figyelembe, akik bevallják, hogy melyik pártra szavaznak. Ezzel szemben több kutatócég nem csak a válaszadók bevallott, hanem a beazonosított pártpreferenciáját is kimutatja. Ez azt jelenti, hogy aki részvételt ígér a választáson, de nem mondja meg, hogy melyik pártra szavazna, azokat több másik kérdéssel igyekeznek beazonosítani. Pl.: Ha a válaszadó szeretné, hogy az Európai Ügyészséghez csatlakozzon az ország, akkor az feltehetően egy ellenzéki szavazó. A baloldali kutatóintézetek ezeket a személyeket teljesen figyelmen kívül hagyják a kutatásaikban, nem foglalkoznak velük. A Fidesz előnyét mérő kutatócégek nagy része nem csak a bevallott, hanem a beazonosított személyeket is feltűnteti adataiban.