A szabadság őrvárosának gyermeke a ma 17 évvel ezelőtt elhunyt Szabó Magda. Műveinek nem elhanyagolható részét debreceni emlékei, élményei ihlették.
A mai napon leginkább őreá emlékezünk, kegyelettel, tisztelettel, szeretettel és hálával!
Ő írta: „Valahányszor hazaérkeztem, apám-anyám kinn vártak az állomáson. Mióta nincsenek, a Nagytemplom két tornya fogad, lehúzom az ablakot, kidőlök, hogy hamarabb észrevegyem, mikor rajzolódik a horizontra szülővárosom annyiszor fényképezett szimbóluma, az ámpír parasztkatedrális. A bal torony Anyám. A jobb az édesapám.” (Debrecen három arca)
A régebbi időkre visszatekintve: Fazekas Mihály, Csokonai költészete, Petőfi emlékezete, Arany János itteni ténykedése mind-mind hozzájárult, hogy szeretett városunk hazánk egyik legjelentősebb kulturális központjává váljon. Ady a „maradandóság városában” bontogatta költői szárnyait, de Tóth Árpádot is ide kötötte gyermekkora és későbbi életének egy jelentős része.
A belpesti baloldal megmondóemberei – mindezek ellenére – gyakran lekicsinylően ábrázolják a vidéki Magyarországot és annak kultúráját.
Kölcsey és Móricz is a Református Kollégiumban végezte tanulmányait, mely gyakran visszaköszönt írásaikban. Előbbi nagyságunk egyik visszaemlékezéséből kiderül, hogy mindazt a műveltséget, melyet verseiben, országgyűlési beszédeiben, esszéiben, kritikáiban hasznosított, Debrecenben szerezte.
Ha már itt tartunk, ne felejtsük el megemlíteni: a Debreceni Református Kollégium – jogfolytonosságát tekintve – a legrégebbi folyamatosan működő felsőoktatási intézmény hazánkban! Alapítása (1538) közel száz évvel megelőzi a Pázmány Péter által alapított nagyszombati egyetemét, amely a mai ELTE jogelődje. Joggal vált így a Kollégium a Kálvinista Róma egyik fontos szellemi meghatározójává, bástyájává.
A korábban említetteken kívül más halhatatlanok is éltek itt, kiket most nem sorolunk fel, de ők is örök időkre Debrecen kultúrájának részévé váltak; a mai napon rájuk is gondolunk!
Fotó: DEHIR