A fedhetetlen erkölcseik miatt magas lóról politizáló baloldali beszélő fejek sokszor bírálják Debrecen és az ország vezetését azért, mert gyakorlatias megközelítést követ az ipari befektetők fogadásában. Úgy vélik, a gazdaságpolitikának etikai fundamentumokon kell nyugodnia, ők pedig mindig tudják, hogy melyek azok az elvek, amelyeket követnünk kell. Azt mondják, hogy a dolog rendkívül egyszerű: csak azokkal szabad gazdasági kapcsolatban lennünk, akik jók, azokkal pedig nem, akik rosszak. Hogy kik a jók és kik a rosszak, azt pedig nem mi mondjuk meg, hanem azok a kedves barátaink, akik mindig szívesen büntetnek bennünket, ha megfeledkezünk morális kötelezettségeinkről, a jogállamiságról és az irántuk érzett hálánkról. Ha nem értenénk üzenetüket, azzal fenyegetnek bennünket, hogy ha nem ismerjük fel kötelezettségeinket magunktól, akkor majd azok fognak bennünket emlékeztetni rá, akik a javunkat és javainkat akarják. És mi tagadás, a gazdaságpolitikának valóban vannak morális alapjai.
Plutarkhoszt legtöbben a Párhuzamos életrajzok miatt tiszteljük, és ritkábban forgatjuk morálfilozófiai értekezéseit, pedig vannak máig ható gondolatai. Például a kereskedelmi erényről. Azt állítja a görög történetíró, hogy a kereskedelmet nem csupán anyagi javak megszerzése érdekében folytatjuk, hanem a közösség fenntartása és erősítése céljából is. Megközelítés pragmatikus, hiszen szerinte ha az üzletkötések ellenséges felekkel történnek, a közös érdekek felismerése és a kölcsönös haszon fontosabb, mint a háborúskodás. Ez a pragmatizmus viszont túlmutat a közösség érdekének felismerésén, mivel a kereskedelem nem csak arra ad lehetőséget, hogy a közösség megkapja azokat az erőforrásokat és javakat, amelyek szükségesek a túléléséhez. A kereskedelem, mint erény, akkor jelenik meg, amikor a politikai vagy katonai ellenséggel való együttműködés is a közjó érdekében történik, felismerve, hogy a hosszú távú gyarapodás érdekében kompromisszumokra van szükség. Vagyis a gazdasági kapcsolatok fenntartása elősegíti a békét és a stabilitást. A gazdasági kölcsönösség megteremtése az eszköze a tartós béke megteremtésének, hiszen az ellenséggel való kereskedelem segíthet a konfliktusok enyhítésében. Plutarkhosznál tehát a kereskedelmi erény azt jelenti, hogy a gazdasági jólétet szolgáló tevékenységek nem csupán anyagi, hanem erkölcsi értelemben is hasznosak, mert elősegítik a társadalom jólétét, harmóniáját és stabilitását.
Mindezek tudatában érdemes megkérdezni azokat a baloldali prókátorokat, akik magas lóról prédikálnak nekünk az ország és a város morális kötelességeiről, hogy mik is hazánk és városunk gazdaságpolitikájának morális alapja. Kinek az érdekeit kell szolgálnia az iparnak és a kereskedelemnek: sajátunkat vagy idegen hatalmakét? Hasznos és erkölcsös-e akár ellenségeinkkel is kereskedni és gazdasági kapcsolatokat építeni? És vajon a kapcsolatainkat támadó baloldali megmondóemberek kinek a szolgálatában állnak?
Gazdasági semlegességre van szükségünk: olyan politikára, amely a mi érdekeinket képviseli és a hazánk és a városunk gyarapodását szolgálja. Olyan politikára, amelyik képes stabilitást és harmóniát teremteni közösségeink számára.
4.6692