Aesopus írt egy rút békáról, aki nagyon hasonlít az új baloldal vezetőjéhez. Ez a jószág akkora szeretett volna lenni, mint egy ökör. Felfújta ezért magát nagyra, de a többiek mondták neki, hogy ez még nem elég. Nagyobbra fújta hát magát, de még mindig nem bizonyult elég nagy marhának. Mit volt mit tenni: még tovább fújta magát, amíg meg nem történt a baj, és hatalmas pukkanással ki nem durrant.
Így fújja fel magát éppen a baloldal vezető ereje. Most veszítettek el egy választást, az önkormányzati eredmények alapján kétharmada lenne a kormánypártoknak, alakulnak az új közgyűlések, amelyek világos erőviszonyokról tanúskodnak. Debrecenben minden körzetet elveszítettek, a megyében listát sem tudtak állítani. És mit ad az ég, azok a közvéleménykutatók, akiknek a Tisza kuruttyoló pártolói elég pénzt fizettek, azt állítják, hogy már majdnem akkorák, mint a jobboldal! Már csak néhány nagy levegővétel, néhány mozdulat, és olyan nagyra fújják magukat, mint a mesebeli béka! Ha így folytatják, megnyerik a saját közvéleménykutatásukat! És mi következik ezután?
Veszélyes elhinni a saját hazugságainkat, amire ékes példával szolgál a groteszkre puffadt baloldal. Úgy viselkednek, mintha ők kormányoznának, holott éppen hatalmasat buktak. A Tisza felülről nyaldossa a Duna gátjait, Magyar Péter kiáll a homokzsákok tetejére, lepakol még néhányat a többi mellé, és közben katasztrófaturistaként szelfizget. Mintha több száz kilométeren ez elég lenne a védekezéshez. Mintha a fészbúk posztok megállítanák az árt. És mintha nem a kormány feladata lenne megszervezni a védekezést tízezrek összehangolt munkájával, hanem a nagyra fuvalkodott békacsapaté. Szánalmas látni, hogy elhitték, hogy már kormányképesek, sőt, kormányoznak! Pontosan tudjuk, hogy mi fog történni, ha ekkorára fújja magát egy hólyag: ki fog pukkanni!