Ha megkérdezünk egy debrecenit arról, hogy hol van a helyünk a nap alatt, ő feltekint az égre,
mielőtt válaszol. Nem azért, mert babonás, ezt csak azok hiszik, akik nem értenek bennünket. Azok,
akik azt gondolják, hogy mi vagyunk a kálvinista Róma, mert nem értik, hogy a kálvinizmusnak nincs a
földön Rómája. Akik azt hiszik, hogy Hatvani professzor ördöngös volt, mert nem értik kísérleti
módszereinek gyakorlatias voltát.
Debrecen azonban olyan kálvinista iskolaváros, amelyik racionálisan gondolkodik önmagáról, identitásáról.
Akik értik a debrecenieket, tudják, hogy Hatvani is az égre tekintett, hogy megválaszolja a kérdést.
A 18. századi professzor példaszerűen jeleníti meg a cívis gondolkodásmódot. Hatvani nemcsak az
eget és a csillagokat tanulmányozta azért, hogy megadja városunk térbeli koordinátáit, hanem
számos olyan kísérletet végzett, mellyel a természettudományok terén jelentős eredményeket ért el.
Kísérleteit diákjaival is megismételte, hogy a józan ész fényével világítsa meg számukra a természet
rendjét. A debreceni identitásban ez a racionális szemlélet ma is jelen van. Városunk iskoláiban a
tudomány és a gyakorlati tudás egyaránt fontos. Diákjaink nem csupán a könyvek lapjain keresztül
ismerik meg a világot, hanem kísérleteik által is. Ez a szemlélet Hatvani öröksége, aki nem elégedett
meg a tudományos eredményekkel, hanem arra is törekedett, hogy ezeket a gyakorlatban ültesse.
Ördögtől valónak tűnhet, de mi nem Rómára tekintünk, ha meg kell mondanunk, hogy hova
tartozunk, hanem az Égre. Azért tiszteljük Hatvani professzort, mert amikor feltette a kérdést, hogy
hol a helye Debrecennek a nap alatt, megvárta a csillagok keltét és segítségükkel megmérte azt.
4.6692