A Bírák könyvében szerepel egy példázat, amelyben a fák királyt választanak maguk közül. Először az olajfát kérik fel, de az nemet mond, mert neki az a dolga, hogy olajat adjon az embereknek, nem pedig, hogy uralkodjon. Megkérik ezután a fügefát, de az is visszautasítja őket, mert az ő dolga fügét teremni. Megkérik ezután a szőlőt, de az is visszautasítja kérésüket. Végül a leghitványabb, a galagonya marad. Ő így szól hozzájuk: „Ha igazán királlyá kentek engem magatok felett, jöjjetek el, nyugodjatok az én árnyékomban: de hogyha nem, jöjjön tűz ki a galagonyabokorból, és égesse meg a Libanonnak cédrusait.” A példázat üzenete világos: akik hitvány vezetőt választanak maguknak, pusztulást hoznak a fejükre.
Ma Libanon cédrusait lángok emésztik. És lángol a Krím, és mindenfelé pusztítás üti fel a fejét a világban. Európát hitvány alakok vezetik, akik háborút hoztak a fejünkre. Hazánk és Debrecen azonban a béke szigete maradt. Éppen ezért el fognak jönni közénk a felfordulás követei, akik véget akarnak vetni a bőség és békesség korának. Idegenek érkeznek nemsokára a Kossuth térre, hogy felfordulást és békétlenséget hozzanak közénk. Választási gyűlést fognak tartani azok, akik fegyverekkel oltanák a tüzet Ukrajnában. Csatatérré akarják változtatni Debrecent is.
A választás ma egyetlen kérdésről szól: béke legyen vagy háború. Ha belépünk a fülkébe, fel kell tennünk a kérdést: az vezesse Debrecent, aki megóvta a város békéjét, vagy az, aki fel akarja forgatni? Kik képviseljenek bennünket az Európai Parlamentben: galambok vagy héják? Legyen világos, hogy választás tétje az, hogy gyermekeinket háborúba küldjük-e. Engedjük-e, hogy Debrecent a tűz eméssze fel?
4.6692