Múlt héten hazánkban járt a közelgő német választások nagy kérdőjele, az Alternatíva Németországért (AfD) nevű párt vezetője, Alice Weidel. A leginkább patrióta, de egyebekben hagyományos-liberális, szabadságpárti vonásokat is magán viselő párt kancellárjelöltje Orbán Viktorral találkozott.
A két vezető közös sajtótájékoztatóján – a formális udvarias gesztusokon túlmenően – olyan információkhoz juthattunk, melyek által képet nyerhetünk arról, miként tekintenek hazánkra más országok patriótái.
Az egyik legfigyelemreméltóbb eleme volt az eseménynek, hogy Weidel asszony több alkalommal tiszteletét és csodálatát fejezte ki Magyarország iránt, amiért jó egy évtizede rendületlenül kitartunk az illegális migrációval szemben, holott e tekintetben óriási nyomás alatt vagyunk mind Brüsszel, mind a hivatalos német politika részéről. A pártvezető hazánkat a függetlenség jelképének nevezte és a Németországban napjainkban erősen korlátozott véleménynyilvánítás szabadsága szempontjából is elismeréssel szólt a magyarországi viszonyokról.
A sajtótájékoztatón a magyar miniszterelnök szintén beszélt a hazánkra kifejtett nemzetközi globalista nyomásról, de legalább most – mint mondotta – „az amerikai progresszív csizma lekerült a mellkasunkról.”
Az is kiderült a nyilvános eseményen, hogy a patrióta német pártvezető az Európát terhelő problémákat a magyar miniszterelnökhöz hasonlóan azonosítja: a brüsszeli energia- és gazdaságpolitika a globális versenytársakkal szemben vereségre ítél, „a Green Deal megreformálhatatlan és tönkretesz bennünket”. A migráció és a háború erőltetése szintén az emberek akaratával megy szembe, – s mint ilyet – fel kell számolni. Ahogy Orbán mondta: lázadni kell, s Németországnak is fel kell lázadni!
Izgalmas napok elé nézünk: 23-án dől el, milyen irányba indul tovább Európa egyik meghatározó társadalma. Folytatja-e tovább – ahogy Alice Weidel a sajtótájékoztatón mondta – „a nevetséges közlekedésilámpa-koalíció” avagy az AfD olyan eredményt ér el, amely megkerülhetetlen tényezővé teheti kormányalakítás szempontjából. Az elmúlt időszak eseményei (pl. amerikai elnökválasztás) kapcsán leszűrhető, hogy a közvélemény-kutatások nem minden esetben tükrözik hűen a valóságot. Különösen valószínűsíthető ez Németországban, ahol – az egykori NDK-hoz hasonlóan – az emberek jól meggondolják, kinek, mikor és hol mondják el valódi véleményüket. Ám így is 20-25 százalék között mérik a kutatások az AfD-t.
A magyar miniszterelnök legendás arról, hogy meglehetősen pontosan képes a jövőbe látni. Korábbi mondása („ne oda fuss, ahol van, hanem oda, ahol lesz a labda”) értelmet nyert az amerikai elnökválasztás kapcsán, amikor már egy évvel az esemény előtt Donald Trump mellett tette le a voksát (megágyazva ezzel a várhatóan újra virágzásnak induló kétoldalú kapcsolatoknak), de legújabban annak vonatkozásában is, hogy az új amerikai elnök kijelentette: nem osztanak lapot az európai vezetőknek a hamarosan induló orosz – amerikai béketárgyalásokon. Orbán hónapokkal ezelőtt mondta, hogy így lesz.
Mindezek fényében nem csoda, hogy Alice Weidel otthoni reputációja tovább nőhet magyarországi látogatása után. Orbán gesztusa – hogy fogadta a politikai karanténba zárt politikust – mindenesetre arra utal: az AfD-t, mely jelenleg a második erő Németországban, s melynek „minden programpontja hasznos Magyarországnak” (Orbán Viktor) immár nem lehet figyelmen kívül hagyni!